Költők

Vannak poéták, akik sohsem írna,

Csak a szívűkben élnek költemények,

Valami nagy búbánat érte őket,

S azóta lettek költőkké szegények.

Egy szebb világnak éppúgy álmodói,

Rajongás őket éppen úgy hevíti,

És éppen olyan szomorúak, lemondóak,

Mint azok, akik – verset tudnak írni!