Rózsa
Kezemben egy fehér rózsa,
Piros a vértől, mi csorog róla.
Megélt örömöt, bánatot,
Minden érzést ezen a világon.
Velünk volt a nagy szerelemben,
Ez volt az emlék, ami kedves.
Mégis eldobtuk, már nem kellett,
Eltapostuk, tőlünk szenvedett.
Elvarázsolt minket szépsége,
Majd lassan elvakított fénye.
Nem láttuk tőle mi a helyes,
Eltapostuk, tőlünk szenvedett.
Ott volt a rémes harcmezőkön,
Ahol reményeink végződött.
A véres harcok közepette,
Eltapostuk, tőlünk szenvedett.
Ő a keserűség képviselője
És az elmúlás megtestesítője.
Ő a gyönyör és fájdalom,
És ő lesz a virág sírunkon.
2008. március 7-8.
/péntek-szombat/ |