Egy csöppnyi élet

Életem a világban csak egy pillanat,

Remegek, hogy eltűnök, mint egy gondolat.

S álnok árnyék fedi be az emlékeket,

S megfeledkezünk, amiről nem kellene.

Futok, mert rettegek, hogy utam véget ér,

És kiáltok, mert félek, hogy hangom elvész.

Ugrálok, mert félek, hogy lehúz egy kéz

Fekszem, s rettegek, hogy eljön a vég.

Írok, hogy nyomot hagyjak magam után

Egy emléket, érzést, vagy akármi mást.

Hogyha egyszer valaki ezekre rátalál

Elgondolkozzon, hogy ki lehetett ez a lány.

Ki volt, ki ennyire szeretett s szenvedett?

Ki volt, kiben remény bujkált; egyszer jobb lesz?

Egyetlen dologra vágyok csupán,

Hogy hagyjak valamit magam után.

Futok, hogy utam véget ne érjen,

Kiáltok, hogy hangom el ne vesszen.

S írok, hogy emlékezzenek a versíró lányra

Kinek egyetlen vágya, hogy ne éljen hiába.

2008. május 16-17.

/péntek-szombat/