Ha te madár vagy, én is madár vagyok

Szerelmünk tiltott gyümölcs az édenben,

Mi halálba kárhoztat minket,

S mi mégis élvezzük minden pillanatát,

Az édes alma mérges zamatát.

Míg te sasként csak suhansz az élet szelével,

Pillantásod megfejthetetlen, örök titok vagy nékem,

Ám szívedet száz lakat alatt őrződ,

Mosolyod takarja sebzett lelkedet a világ elől.

Én fecske módján szállok, játékosan az égen,

Félek, de csábít, hogy repüljek a széllel,

Hol kezdődik életem, s keresem utam szüntelen,

S mikor zuhanok, valaki visszaránt hirtelen.

Mint a föld és az ég oly messze, s mégis közel egymáshoz,

Suhanunk együtt, míg kétkedve néznek mások,

De mi boldogak vagyunk a halálos édenben,

Hisz tudjuk, együtt esünk vissza majd a földre.

2009. február 23.

/hétfő/