Egy kézre vágyom
Kosztolányi Dezső 2008.07.22. 21:16
Egy kézre vágyom
Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett
Akárcsak én itt, most rád gondolok
S akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.
Testvértelen és bánatos a költő
Az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
Kétségbeesve nyúl egy kéz után.
Most kezed kell – nincs kéz a világon
Mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
Az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.
Gondolj reám, és messze útjainkra
S mondd ki lehet, aki e verset írta,
Ki az a testvér és neki mi fáj?
|