Holtak vonatja

Láttátok-e már a holtak vonatját?

Az éji rónán nesztelen suhan,

Vas-házait halállovak vonatját,

Lámpáiban lidérctűz ég búsan.

Előtte a kietlen puszta hallgat,

Az éj ijedve, sírva fölriad,

Kísértetképen tűnnek el a falvak,

S az ismeretlen, mennydörgő hidak.

Egyetlenegyszer látod, sose máskor,

Avarzúgáskor, varjúkárogáskor

Halált sivítva, rémülten zörög.

Hasítva a párás, lila ködöt,

Bámulsz utána, amint elhalad

S egyszer megáll az ablakod alatt.