Fohász

Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még.

Maradj, maradj itt. Voltál te nékem

Kamasz-dicsőség, szívdobogtató,

Vad kokain, mitől megbandzsult

Részeg pupillám. De légy ma minden,

Élet helyett élet, mert már a téli

Holdfény inog a háztetőkön,

Szél dudorász az utcacsatornán

S úgy összeszűkül a világ köröttem,

Úgy fintorognak rám a viszolygó

Tárgyak, mint hajdan csecsemőkoromban,

Amikor a sötétbe hagytak,

Rémek között s kimentek a szobából.